Helló!
Arra gondoltam, hogy a videok után írásban is elmesélem a történetemet. A sorsomban történt változásnak az eddigi 10 évét szeretném leírni, bemutatni. Mivel is kezdhetném a blogomat, mint az első állomással a megváltozott életemből! 2008. január 13.-án kezdődött a nagy változás, ez volt az első olyan alkalmam a gyülekezetben, amikor már eldöntöttem, hogy új életet akarok.
Miután kihívták az embereket a színpad elé egy dal után, hogy azok, akik még nem fogadták be a szívükbe a názáreti Jézus Krisztust, most megtehetik, én is kimentem.
Ebben az imában megbeszéltem az élő Istennel, hogy ha Ő van, akkor mutassa meg, hogy ne csak abban a bizonyos könyvben, a Bibliában lássam a csodákat, hanem most, az én életemben is történjenek ezek.
Akkor ott álltam, mondtam a lelkész után az imát halkan, szinte majdnem csak magamban, és biztos voltam abban, hogy ez az Isten, aki azt mondja, hogy felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, meg fogja mutatni nekem az Ő erejét.
Az ima után odalépett hozzám egy ember, hogy meg akar engem áldani, fogalmam sem volt arról, hogy ez mit jelent, de úgy voltam vele, ám legyen, történjen meg, aminek meg kell történnie. És valóban történt is! Hosszú perceken keresztül zokogtam, nem tudtam abbahagyni, mint egy kisgyerek, megállás nélkül sírtam. Eszembe jutottak az apámnak a szavai, „börtöntöltelék leszel, soha nem viszed semmire, hülye vagy”!
Ahogy ezek az emlékek a felszínre törtek, éreztem, hogy meg is szabadulok ezeknek a szavaknak az erejétől, illetve a fájdalomtól, amit okoztak. Attól a perctől kezdve eszembe sem jutott dohányozni többé, sem az alkohol, sem a kábítószerek, sem a pornó, sem a lányok, sem a szerencsejáték. Az a rengeteg szenny, ami addig körülvett, megszűnt!
Elköltöztem a barátnőmtől, akinél addig laktam, utána az „otthonom” egy rövid időre egy munkásszálló lett, mivel otthagytam magam mögött a látszólag jó életemet, a várban lévő lakást, a finom ételeket, igazi gazdag, polgári családi közösségét, ahol a pénz és a kultúra ellenére ugyanolyan üresség volt, mint mindenhol másutt, de nem bántam, mert szabad lettem.
Folyamatosan történtek bennem a változások!
Az akkori főnököm egy hét után megkérdezte tőlem hangosan, több ember előtt, hogy -Tibor, maga most tényleg elmondott úgy egy mondatot, hogy nem káromkodott? - én erre mosolyogva azt feleltem – persze, én már új ember vagyok!
Ezután a vízkeresztség, vagy alámerülés is lényeges állomás volt, úgy ahogyan Jézus is ezt megtette én is, mert Ő azt tanította, hogy így illik nekünk minden igazságot betölteni, azaz teljesen alámerült a Jordán folyóban, ugyanúgy engem is, alámerítettek Isten emberei egy medencében. Új ember lettem, a régi meghalt és újjászülettem. Volt még egy dolog, amit ezen az állomáson értettem meg, amit Pál apostolnál lehetett látni, hogy minden olyan dolgot, amit mondott, vagy amit Jézus Krisztussal való találkozása előtt tett, azt kárnak és szemétnek ítélte, ezen felbuzdulva, ahogy véget ért az a bizonyos vízkeresztség, hazamentem és egy szál nadrágon és pólón kívül kidobtam mindent, ezzel is jelezve, hogy a régi dolgaimnak, életemnek vége.
Következett ezután még egy természetfeletti és teljesen bibliai megtapasztalás, betöltekeztem Szent Szellemmel, úgy, mint Jézus apostolai kétezer évvel ezelőtt! Az Istentiszteleteken rendszeresen , sokat nevettem, sírtam és nagyon sokszor éreztem az Úrnak a jelenlétét, örömét! Láttam ahogy más emberek is, csak úgy, mindenféle kézrátevés nélkül elesnek, táncolnak és én is nagyon vágytam erre és meg is kaptam! A kedvenc gyerekkori mesém a Ludas Matyi volt, abban van egy rész, amikor az ispán azt mondja a földesúr alattvalójának: „hogy még azt sem tudod, hogyan kell az urad előtt állni?!” azzal leverte a sapkáját az embernek, majd földhöz vágta egy „koszos jobbágy” mondat kíséretében. Na, én azért imádkoztam, hogy engem is az Úr így vágjon a földhöz az Ő Szellemének az ereje által, mondanom se kell, pont ellenkezőleg bánt velem Isten, nagyon kedvesen és finoman.
Az egyik alkalmon a pásztor azt kérte, hogy azok az emberek, akik még nem vették a Szent Szellemet, azaz nem szólnak nyelveken, menjenek előre, mert azokért fog imádkozni! Elsőként szaladtam oda az ima helyszínére, mikor is a Pásztor rám tette a kezét, de nem éreztem semmit és mégis annyira erős volt bennem a vágy, hogy én is akarom, amit Isten tartogat a benne hívők számára, emiatt, amerre ment, mentem utána, másodjára is rám tette a kezét miután megkérdezte, hogy te már voltál? - én meg mondtam, hogy igen, de még nem tört át, de kérek még másodjára is! Akkor már talán valamit éreztem, de biztosan tudtam, hogy ez még mindig nem az, ezért harmadjára is oda álltam, már nevetve tette rám a kezét!
A következő pillanatban, mert az a nagy földhöz vágás nem történt meg, kicsit csüggedve elindultam a helyem felé és azt éreztem, hogy csak úgy tudok járni, mint aki nagyon részeg, az egyik széktől a másikig, dülöngélve, botorkálva, majd megálltam egy pillanatra és azt vettem észre, hogy ugyan a két lábamon állok, mégis a bal kezem leér a földre, mindezt úgy hogy már legalább 6 hónapja nem használtam LSD-t…
Majd elkezdtem valami szavakat ismételgetni, napokig abba se bírtam hagyni! Mert mindig, amikor mondogattam, nagyon kipihentnek és erősnek éreztem magam és ez a mai napig is tart!
Nagyszerűen dolgok történtek velem utána is, több csodát átéltem. Hamar lett új otthonom, rendeződtek a dolgaim. Lettek új barátaim is. Elkezdődött egy másik folyamat is az életemben, ahol rájöttem, hogy van még tisztább élet! Isten igéje azt mondja, hogy amit Ő bűnnek mond azt én is mondjam bűnnek, ne legyek benne olyan dologban, amit Ő utál, ezért tüzetesen átvizsgáltam, mit mond a Biblia a bűnről. (Bűnlista)
Miután ezt megértettem, meg is vallottam egy ima formájában azokat a cselekedeteimet, amik nem voltak összhangban a Szentírással.
Az ima után annyira könnyűnek, szabadnak, feldobottnak éreztem magam és teljes békesség lett a szívemben, mert azt mondta nekem Isten, hogy elveszi tőlem a bűneimet és annak következményeit és soha, de soha nem emlékezik meg róla, és ezt valóban meg is tette! Ezzel az örömmel a szívemben találkoztam azzal a lánnyal, aki beszélt nekem Jézus Krisztusról és biztosan tudtam, hogy ő lesz a feleségem.
Érdekes az volt, hogy egy pillanat alatt átalakult a barátságunk szerelemmé. Akkor már körülbelül egy éve ismertük egymást, osztálytársak és munkatársak voltunk és persze barátok. Ő volt az, aki nem engedett angol órán maga mellé ülni, hiába próbálkoztam nála, de padtársak helyett most már jegyesek lettünk.
Összegezve tehát, januárban, 13.-án befogattam Jézust a szívembe, márciusban volt az vízkeresztségem, áprilisban vettem Isten Szellemét, egy ima után már tudtam, hogy az a hölgy lesz a feleségem, aki beszélt nekem Jézusról.
Augusztusban pedig megtörtént a házasságkötés, Isten gondoskodott arról, hogy emlékezetes esküvőnk legyen, számunkra is csoda volt, hogy a bankszámlánk, pénztárcánk üres volt és mégis megvolt minden, amiről álmodtunk. A barátaink szerint világraszóló lagzi volt, olyan pörkölttel, amit mai napig emlegetnek.
Lett egy olyan életem, amiben nem volt bűn és teher és kaptam egy nagyon nagy ajándékot, feleséget, Attól, aki megváltott a golgotai kereszten az apámtól-anyámtól örökölt hiábavaló élettől. Elképzelésem sem volt, hogy hogyan is fog működni ez az élet, de mégis egy nagyon erős jót várás vett uralmat rajtam.
Előtte való kapcsolataimban egy másodpercig sem ismertem a hűséget, de most már lassan 10 éve ugyanazzal a nővel élek együtt, természetesen hűségben.
A videóimra fel lehet iratkozni, amennyiben érdekel a következő állomása az életemnek.
